Kína és a napelemgyártás
Jelen cikkben azt fogjuk megvizsgálni, hogy Kína hogyan tudta megelőzni a Nyugatot, és hogyan tette olcsóvá a napenergiát.
A 21. század elején a kínai napelemipar messze elmaradt a japán, a német és az egyesült államokbeli mögött. Még 2003-ban is a kínai napelemipar piaci részesedése körülbelül 3% volt. Kevesebb mint tíz év alatt a kínai napelemipar magába szívta a külföldi műszaki szakértelmet, létrehozta saját, hazai kapacitását, és kiütötte a nyugati versenytársakat. 2013-ra Kína a globális napelemgyártás 60%-át tette ki. Ma továbbra is tartja erős piaci részesedését, bár a termelés nagy része az olcsóbb munkaerőköltségek miatt kezd a délkelet-ázsiai országokba vándorolni. Európa részesedése elhanyagolható, és a korábbi német nemzeti bajnok Q-Cells is eladta szervezetét egy koreai vállalatnak.
A kezdetek - az európai felemelkedés
1991-től kezdve a német kormány a megújuló energiaforrásokra összpontosító támogatási rendszert kezdett támogatni. Ebben az új "betáplálási tarifa" rendszerben bárki, aki nap-, szél- vagy vízenergiát termel, húsz éven keresztül garantáltan a piaci ár négyszeresét kapta. Ez az európai közműszolgáltatók részéről erős új keresletet eredményezett a napenergia iránt. Kínában és Nyugaton egyaránt megjelentek a vállalatok, hogy kiszolgálják ezt az igényt. A Q-cells egy vezető német vállalat volt, melyet 1999-ben alapítottak. A cég mindössze 19 alkalmazottal kezdte meg működését, azonban nyolc hónappal később az első üzem 17,3 millió eurós árbevétellel már nullszaldós volt. A vállalat gyorsan növelte kapacitását, és 2004-ben már mintegy 75 megawattnyi napelemet értékesített. Így vált a Q-Cells volt az iparág európai vezetőjévé. A Q-Cells termékeit a hatékonyságuk tette különlegessé. A vállalat rengeteg erőforrást fektetett a kutatás-fejlesztésbe, ami kifizetődött. Ők voltak az egyik első európai ipari vállalat, amely kereskedelmi forgalomba hozta a 15% feletti hatásfokú napelemeket. Ez tulajdonképpen a napfény energiájának a napelem által elektromos energiává alakított százalékát jelenti. A bevételek továbbra is folyamatosan emelkedtek a növekvő igényeknek köszönhetően. A növekedés például 2004-ben már 164%-ra ugrott. Egy évvel később tőzsdére mentek, és a vállalat piaci kapitalizációja gyorsan meghaladta az egymilliárd dollárt. 2500 alkalmazottjuk volt, és több rangos etikai és munkáltatói díjat kaptak. A napelemeket büszkén gyártották Németországban. A dolgok akkoriban jónak tűntek. A Q-cells az iparág feltörekvő csillagává vált. Kínában azonban egy új iparág tette meg az első lépéseket a globális dominancia felé...
Kína belépése a napelemgyártás piacára
Amikor a kínai vállalatok úgy döntöttek, hogy belépnek a piacra, ez rendkívül könnyen ment, mivel egyszerűen csak besétáltak a nyugati piacra és megvették a legfejlettebb napelemgyártó berendezéseket. Valamilyen oknál fogva a németek el is adták ezeket a fejlett eszközöket és nem gondolták tovább, hogy mekkora veszélyt jelenthet rájuk nézve ez. A drága német munkások olcsóbb kínaiakkal való helyettesítése valódi - egyes esetekben akár 20%-os - árelőnyt jelentett a kínai vállalatoknak. Kína ugyanúgy állást foglalt a kevesebb fosszilis tüzelőanyagot és több megújuló energiát jelentő beruházások terén. Kína a fotovoltaikus technológia iparosításával kapcsolatos hazai tudás kiépítésére törekedtek. 2001 végén Kína belépett a Kereskedelmi Világszervezetbe, és felpörgette exportgépezetét. Ez kritikus pont volt a kínai napenergia-ipar történetében. Ahogy az LDK Solar alapítója fogalmazta meg: A kínai kormány megragadta a kereskedelmi korlátok lazulását, hogy felzárkózzon a nyugati világhoz, napenergia-iparát az élvonalba emelje, és sok pénzt keressen. A helyi és tartományi kormányok olcsó hitelekkel segítették a napelemes cégek indítását. De az amerikai tőke is nagymértékben támogatta ezeket a kínai vállalatokat. Vitatható, hogy egyik kínai vállalat sem jutott volna el a jelenlegi pozíciójába az amerikai pénz beáramlása nélkül. E kínai vállalatok közül sokan amerikai tőzsdére vezettek be - köztük a Suntech (2005 legnagyobb technológiai IPO-ja), a Trina és a Yingli Green energy. Nem sokkal később az olyan európai országok, mint Olaszország, elkezdték átállítani energiahálózatukat a megújuló energiaforrásokra, például a napenergiára, ami tovább bővítette a piacot. A kínai napenergia-termékek meglehetősen versenyképesek voltak. Mivel a legjobb gyártási berendezéseket vásárolták meg, képesek voltak a piac legjobbjainak megfelelő napelemeket kínálni. Kína alacsonyabb termelési költségei és megnövekedett termelési versenyképessége megzavarta a napelemek teljes piacát.
Megkezdődött a Kutatás-Fejlesztés
Azonban ez még nem lett volna elég ahhoz, hogy Kína átvegye a vezető szerepet a gyártásban. A 2000-es években megkezdődtek a kutatások a hatékonyság növelésére, illetve a kínai gyártósok fejlesztése is megtörtént. Jelenleg Kína már nem használ nyugati technológiát, minden saját fejlesztésben történik. A kínai gyártók bekerültek a világranglista első helyezettjei közé. Mára az sem tagadható, hogy a kínai napelemgyártó vállalatok vezető szerepet vállaltak és vállalnak az élvonalbeli termékek előállításában. Példának okán 2009-ben a Yingli Green Energy bejelentette a "Panda-cellák" új termékcsaládját, amely a laboratóriumban akár 19,6%-os napenergia-hatékonyságot is képes elérni. Ez addig a pontig más gyártónak nem sikerült. Jelenleg a piacon kapható napelemek még ennél is magasabb hatékonysággal bírnak, általában 20% felettiek.
2008-as válság és Kína térnyerése
A 2008-as válság elérte a napelemgyártókat is: mely cégek amúgyis túltermelésben voltak, illetve óriási hitelállomány állt minden cég mögött. A német vállalatok különösen rosszul jártak. Nem tudták időben csökkenteni a költségkülönbséget versenytársaikkal szemben, és sokan csődbe mentek.A Scheuten Solar, a világ egykor legnagyobb napelemmodulgyártója 2012-ben. A Solarhybrid, az Odersun és végül a Q-Cells gyorsan követte őket. Az amerikai és európai döntéshozók Kínát okolták a csődhullámért. A kormányok elérték, hogy Kína árat emeljen illetve különböző vámokkal sújtották a Kínából érkező napelemeket. A kormányok beavatkozása ennek ellenére hiába való volt. Például a nagy presztizsű német Q-cells gyártó egyszerűen tönkrement, mivel a német piacon lévő humán erőforrás költség révén nem tudta így sem felvenni a versenyt a kínai piaccal. Vásárlói jelentős mértékben vállalkozások voltak, akiknek nem volt elég a Made in Germany felirat, tudták hogy Kínából ugyanazt a minőséget fogják megkapni.Illetve az EU döntéshozói is már későn tették meg az előbb felsorolt lépéseket.
A Németország és Kína közötti költségelőnyök mára már csökkentek. Van néhány német vállalat, amelyek ma is jól teljesítenek a piacon. De az európai napenergia-vállalatok egy egész generációja felszámolásra került, és technikai vezető szerepüket a kínaiak felszívták. Ha visszatekintünk arra, hogy Kína hogyan vált a globális napenergia-iparág dominánsává, akkor meg kell hajolnunk előttük. A kínai vállalatok keményen dolgoztak és versenyeztek. Gyorsabban kapcsoltak, mint a versenytársaik. És az iparág technikai színvonalát is emelték, ezáltal napenergia-hatékonysági rekordokat döntöttek. Ezek az eredmények az egész világ számára hasznosakká váltak, hiszen az emberiség célja a fosszilis energiaforrásoktól való fokozatos eltávolodás.
Kína azért nyerte meg a piacot, mert a kínai vállalatok fejlett német berendezéseket vásárolhattak a napelemek első gyártásához. Majd amerikai befektetők finanszírozását és támogatását élvezték. Majd a kínai szakemberek külföldön sajátították el a napenergia-technológia legújabb vívmányait, majd hazahozták a szaktudásukat. Mindez éppúgy hozzájárult a kínai napenergia sikeréhez, mint a kínai kormány "korlátlan pénzeszközei" és támogatásai.
